Giovanni Salerno atya 1938. január 30-án születik Gela városában (Olaszország, Szicília).
1954-ben Palermóban befejezi középiskolai tanulmányait, majd novícius lesz a San Gimignano ágostonos rendházban.
1957 és 1961 között a Monreale-i Főegyházmegye Szemináriumában (Palermó) filozófiát és teológiát tanul, ahol 1961. december 23-án pappá szentelik. Már gyermekkora óta erős vágy él benne, hogy a Harmadik Világ szegényeit szolgálhassa, ezért elöljáróinak engedélyével missziós orvosnak tanul.
1968. augusztusában Giovanni atya ágoston rendi szerzetestársaival a perui Andokba (Apurimac) utazik, hogy prelatúrát alapítsanak. Giovanni atya ezen a missziós területen szembesül a megrázó valósággal: a hegyi településeket „kőkorszaki” állapotban, teljes elhagyatottságban találja. Ennek láttán orvosi rendelőket hoz létre a környező fontosabb településeken, Apurimac városában pedig kórházat alapít leprások gyógyítására.
Giovanni atya kezdettől fogva tudja, hogy a perui Andok Kordilleráiban található szegény településeknek nemcsak missziós papokra, hanem orvosokra és laikus segítőkre is szükségük van, akik a szegények szolgálatára szentelik életüket.

Ezért a nyolcvanas évek elején megalapítja A Harmadik Világ Szegényeinek Szolgái Missziós Mozgalmat (Opus Christi Salvatoris Mundi). Ez az egyházi Mozgalom fiatalokat, családokat, papokat és laikusokat hív a Harmadik Világban oly sokat szenvedő testvéreink megsegítésére.